Az aerob és az anaerob szennyvízkezelés közötti fő különbség az oxigén jelenléte vagy hiánya. Az aerob kezelés oxigént igényel a szennyvízben lévő szerves anyagokat lebontó aerob baktériumok szaporodásának támogatására. Anaerob kezelés , másrészt oxigén hiányában fordul elő , anaerob baktériumokra támaszkodva lebontják a szerves anyagokat.
Ez a különbség az oxigén hozzáférhetőségében más különbségekhez vezet a két folyamat között, mint például a levegő keringtetése és az energiafogyasztás. Az aerob kezelés folyamatos oxigén- és energiaellátást igényel a levegőztetéshez, a keveréshez és a hőmérséklet szabályozáshoz, míg az anaerob kezelés nem igényel levegőztetést és alacsonyabb az energiafelhasználás. Az anaerob kezelés biogázt is termel, amely megújuló energiaforrásként használható, míg az aerob kezelés nem.
Nagyobb különbség az aerob és az anaerob szennyvízkezelés között
Baktériumok:
Az aerob kezelés során aerob baktériumokat használnak, amelyek oxigént igényelnek a túléléshez és a szerves anyagok lebontásához. Ezzel szemben az anaerob kezelés anaerob baktériumokra támaszkodik, amelyek oxigén hiányában képesek lebontani a szerves anyagokat.
Levegő keringtetés:
Az aerob kezeléshez levegő keringtetés szükséges az aerob baktériumok oxigénellátásához, ami mechanikus levegőztetéssel vagy természetes levegőztetéssel érhető el. Ezzel szemben az anaerob kezelés nem igényel levegőkeringést, mivel a folyamat oxigén hiányában megy végbe.
Biogáz termelés:
Az anaerob kezelés során biogáz keletkezik, amely metán és szén-dioxid keveréke, amely megújuló energiaforrásként használható. Az aerob kezelés nem termel biogázt.
Energiahatékonyság:
Az anaerob kezelés energiahatékonyabb, mint az aerob kezelés, mivel nem igényel állandó oxigénellátást. Az anaerob kezeléshez szükséges energia elsősorban a szennyvíz keverésére és a megfelelő hőmérséklet fenntartására szolgál. Az aerob kezelés folyamatos oxigénellátást igényel, aminek fenntartása költséges lehet.
Alkalmazás:
Az aerob kezelést általában kommunális szennyvizek és magas szervesanyag-tartalmú ipari szennyvizek kezelésére használják. Az anaerob kezelést jellemzően nagy szilárdságú szennyvizek, például mezőgazdasági hulladékok, élelmiszer-feldolgozási hulladékok és sörgyári hulladékok kezelésére használják.
Energia fogyasztás:
Az anaerob kezelés alacsonyabb energiafogyasztású, mint az aerob kezelés, mivel nem igényel levegőztetést. Az anaerob kezelés energiafelhasználása elsősorban a szennyvíz keverésére és a hőmérséklet fenntartására szolgál. Az aerob kezelés energiát igényel a levegőztetéshez, a keveréshez és a hőmérséklet szabályozásához.
Utókezelés:
Az aerob kezelés általában alacsonyabb tápanyag-, lebegőanyag- és szervesanyag-tartalmú szennyvizet termel, mint az anaerob kezelés. Ezért az aerob szennyvíz utókezelési folyamatai inkább a fertőtlenítésre és a megmaradt tápanyagok vagy nyomokban lévő szennyeződések eltávolítására összpontosíthatnak. Például klórozást vagy UV-besugárzást használhatunk fertőtlenítésre, míg BNR-t vagy membránszűrést a tápanyag eltávolítására.
Ezzel szemben az anaerob kezelésből származó szennyvíz továbbra is nagy mennyiségű szerves anyagot és tápanyagot, valamint biogázt tartalmazhat. Emiatt az anaerob szennyvíz utókezelési folyamatai inkább a visszamaradó szerves anyagok eltávolítására és a tápanyagok eltávolítására, valamint a biogáz hasznosítására összpontosíthatnak. Például az anaerob szennyvizet további kezelésnek vethetik alá egy aerob eljárásban a maradék szerves anyagok és tápanyagok eltávolítása érdekében, vagy felhasználható nyersanyagként biogáz előállításához anaerob lebontással.
Technológiák:
Különféle technológiák állnak rendelkezésre aerob és anaerob kezelésre egyaránt.
Aerob kezelési technológiák: eleveniszapos rendszer, szakaszos szekvenáló reaktorok, membrános bioreaktorok, mozgóágyas biofilm reaktorok stb.
Anaerob kezelési technológiák: anaerob emésztés, felfelé áramló anaerob iszaptakaró (UASB) reaktorok, kiterjesztett szemcsés iszapágyas (EGSB) reaktorok, anaerob membrános bioreaktorok (AnMBR) stb